fejlec

Birtokvédelmi eljárás során kikapcsoltatta a jegyző a vadriasztót, mert zavarta a szomszédokat: a vadak megették a csemegekukoricát. A kár 60 millió, folyik a per.Mindenki egyetért abban, hogy a bajt meg kellett volna előzni, csak abban nem, hogyan.

Felháborítónak tartom, hogy egy fiatal gazdát így tönkre lehessen tenni – mondja Kiss Gábor gazda, aki a sűrűn lakott jászszentlászlói tanyavilágban él. Korábban részesült a fiatal gazdáknak járó EU-s támogatásban, pályázati pénzből épített öntözőrendszert, 2010-ben szerződést kötött egy céggel, hogy csemegekukoricát fog nekik termelni tizenhat hektáron. A csemegekukoricát nagyon szeretik a vadak, a megrágott vagy összecsipkedett csöveket a vásárló nem veszi át, ezért a termeltető egy gázrobbanásokkal működő Guardian-hangriasztó használatát javasolta.

Augusztusban az egyik tanyaszomszéd, Eördögh András, akivel egyébként egymást segítő, jó viszonyban voltak, jelezte Kissnek, hogy az állandó durrogástól hetek óta nem tud aludni. Az első beszélgetés indulatosan, rossz hangnemben zajlott, Kiss Gábor azt javasolta Eördöghnek, hogy ha annyira zavarja a riasztó, kérjen birokvédelmet a jegyzőtől. Eördögh így is tett, a saját kéréséhez csatolta több szomszédja aláírását is, a jegyző pedig helyt adott a kérelemnek, és kötelezte a gazdát, hogy kapcsolja ki a riasztót. Kiss fellebbezett, a kiskunhalasi bíróság két hét elteltével ideiglenesen engedélyezte neki a riasztó visszakapcsolását, csakhogy addigra a termés javát megették a vadak, a termeltető pedig szerződést bontott a gazdával. A megmaradt árut kárenyhítésként megpróbálta eladni a nagybanin, de nem járt sikerrel. Az általa fogadott igazságügyi szakértő szerint a vadak által elfogyasztott csemegekukorica több mint tizenhárommillió forintot ért, a szerződésbontásból fakadó kár pedig a hatvanmilliót is meghaladja.

– Ez egy uniós engedéllyel rendelkező szerkezet, amit mezőgazdasági területen használtam – magyarázza álláspontját Kiss Gábor. – A jegyző meg sem hallgatott, zajszintmérés nem volt. András azt mondja, hogy ő több kilométerre nem tudott aludni, a hang stresszelte a lovait. Mi sokkal közelebb voltunk a szerkezethez, de aludni is tudtunk, sőt a lipicai lovaimat se zavarta.

Több emberrel is beszéltünk a környékről: volt olyan, akit nem zavart a hang, másokat nagyon. Volt olyan, aki elmondta, hogy az ablaktáblái remegtek a durrogástól, de amikor átment Kissékhez, ott ő sem hallotta a hangot, így vissza is fordult, azt gondolva, hogy Kiss kikapcsolta a gépet. Ugyanakkor Kiss Gábornak Eördögh Andráson kívül senki sem szólt. Volt, aki azt mondta: a gazda olyan határozott, vehemens ember, hogy senki nem akar vele konfliktusba kerülni.

– Ez a gép azon az elven működik, hogy stresszeli a vadat, ezért az elmenekül – mondta a Szabad Földnek Eördögh András. – Ugyanúgy stresszeli az embert és a háziállatot. Az első, valóban csúnya beszélgetés után – amiért bocsánatot kértem Gábortól – arra próbáltam rávenni, hogy találjunk megoldást. Építsünk vadvédelmi kerítést, a madarakat riasszuk másképp, de ő csak azt mondta, hogy forduljak a jegyzőhöz. Azt gondoltam, hogy ő maga esetleg a szerződése miatt nem kapcsolhatja ki a gépet, de ha a jegyző kapcsoltatja ki, az nem probléma.

– A vetésforgó miatt minden évben másik tizenhat hektárra kellett volna elvetnem a kukoricát, a kétmilliós vadvédelmi kerítés nem jöhetett szóba, és az sem védi meg a csemegekukoricát a madaraktól – mondja Kiss Gábor. – Én kevésbé Andrásra haragszom, inkább a jegyzőre.

– A jegyző nem tehetett mást – véli Eördögh, aki az egészben leginkább a jó szomszédi viszony megromlását bánja. – Személyesen is meggyőződött arról, hogy jogos a panasz; a tiltakozást a hangágyú ellen pedig több mint harmincan írták alá.

A per Eördögh és Kiss között zajlik, mivel az előbbi által kezdeményezett birtokvédelmi eljárás alakult át perré. Ha Kiss nyer, akkor a jegyző – akit szintén megkerestünk, de nem kívánt nyilatkozni – jogellenesen kapcsoltatta ki a riasztót, és közigazgatási hatáskörben okozott kárt a gazda követelheti az államtól. Amennyiben nem, akkor a vadkár gazdája nagyobb részben a vadásztársaság – amelyből hatvanmillió forintot nehéz lenne kisajtolni.

– Brüsszelig megyek, ha kell – fogadkozik Kiss Gábor, akit anyagilag az ellehetetlenülés szélére sodort az ügy. – Ha ezt a gépet – amit nemzeti parkok is használnak – nem lehet működtetni a tanyavilágban, akkor az egész unióban sem lehet…

 

Forrás: szabadfold.hu

FEL