A jelentős számú – több tízezres – rendszeresen hazánkban tartózkodó, fészkelő kormorán populáció mellett legalább annyi a téli időszakban ide látogató kormorán tizedeli vizeink halállományát és ebből nagy arányban a növendék, fiatal halak állományát.

KormoránMiközben keressük, hogy miért csökken egyes vizeink halállománya, amikor horgászaink zöme pihenteti horgászfelszerelését és az előttünk álló horgászszezon szép horgászélményeiről álmodozik, a fekete és igen éhes madársereg, kormoránhad folyamatosan nyugtalanítja, pusztítja horgászható vizeink vermelő, téli nyugalomban lévő halállományát.

Kormorán, vagy kárókatona kiemelkedik károkozásával! 
Szinte minden nagyobb vizünkön jelen vannak, mivel naponta akár 15-30 km-es körzetben is járnak a táplálék után így sok helyen észleljük kisebb és nagyobb halászó csoportjaikat. A csoportos halászata igen eredményes, a napi átlagban 500 gr halat fogyasztó madárnak. Könnyen megbecsülhető, hogy egy 30-50 ezres kormoránállomány torkán a késő őszi, téli 4-5 hónap során hány kiló hal csúszik le. A más halevő, viszonylag ritka, vízimadarainkat megbecsülve és védve, a kormoránok halpusztító hatása miatt nem lehet szó nélkül elmenni. Egyre több halfaj kerül fel a védett halak listájára, állományuk csökkenéséért az élőhelyek eltűnése, az ökológiai változások okolhatók elsősorban. Ennek ellenére még nincsenek értékelhető pontos adatok, hogy a viszonylag nagyobb testű, hengeres alakú, folyóvízhez alkalmazkodott védett halak között milyen nagyságú károkat okozhat a kormorán. A kősüllő állományának alakulása, csökkenése miatt is vészharangot kongatnak a halbiológusok, a halászattól, a horgászattól akarják megóvni a kősüllőt, miközben nincs ismeretük arról, hogy a kisebb hengeres testalkatú halfajokban (kősüllő, süllő, márna, kecsege, balin, csuka, stb.) milyen károkat okozhatnak a kormoránok.

A zsákmányolt sügér 31 cm hosszú, 476 gr súlyú

Kormoránok és zsákmányaik

Érdemes idézni egy mértékadó bajorországi véleményből:
“A halászati-horgászati törvényi előírások szerinti halgazdálkodás és vízhasználat mára csak fikció maradt.
Méretkorlátozások, tilalmak, engedélyezett és tiltott fogási eszközök-módszerek, védett halfajok, kihelyezési előírások, a halak szabad vonulását elősegítő beruházások, mindezek teljesen feleslegesek a halállományokat sújtó kormorán invázió miatt.”

A kormoránok számának változása:
1979 –> 50 000 db
1995 –> 650 000 db
2001 –> 900 000 db

Mi teszi a kormoránt veszélyessé:
Az egyes madarak magas táplálékigénye -Madarak mérete 72-96 cm, átlagos súlya 2,5 kg – napi táplálék szükséglete 450-500 gr hal, ami kb. 170 kg/éves mennyiségnek felel meg.

Kifinomult halászképessége Búvármadár, 20 m mélyre merülve zsákmánnyal visszatérése 45 sec. alatt, max. 90 s-t tud a víz alatt tölteni, s 40-50 m mélyre helyezett hálókban is találtak már fogságba esett kormoránt. Gyakorlatilag az egész vízteret végighalássza és megbirkózik különböző nagyságú halakkal (egészen 50 cm-es testhosszig és 20-25 cm hátmagasságig).

Még a nagy testű halakat is megtámadja, komolyan megsebzi, mely a pusztulásukkal járhat

Nem egyedül, hanem csoportosan halászik. Ezt szociális halászatnak is nevezik, amikor 5-25 madár, vagy nemegyszer 200 kormorán alkot egy halászcsoportot, de számoltak már 10 ezer madarat is egy csoportban.

Egy csoport általában 5-20 madárból áll

A kifalás mellett tömegesen sebzi a halakat. A természetes vizeken 450 gr táplálékára – kb. 150-200 gr sebzett hal jut. A tógazdaságban a 450-500 gr táplálékra akár 3-400 gr sebzett hal is juthat. Halászmódszere során csoportosan merül és nyújtott testtel, de görbített nyakkal sebesen úszik a víz alatt, kampós csőrét mintegy horgot belevágja a halba, azt megragadva a felszínre úszik, és általában ott nyeli el.

A kétnyaras pontyok között nagy kárt okoz és jó néhányat komolyan, többször megsebez

Ha nagyobb hal nem akad, az ivadék méretűből is megteszi egy tucat

A nagy térségen átnyúló mozgékonyság, korlátlan vándorlási készség, Átlagos repülési sebessége 50 km/h és napi táplálkozási körzete 20 km-től 60 km sugarú körre terjed ki. Ha a kormorán egy vízszakaszt tömegesen megszáll, egy néhány nap alatt hatalmas pusztítást tud végezni, gyakran az ott élő halállomány 50, extrém esetekben akár 80 % -át is képes kifalni.Ezt egyetlen halevő állat sem képes megtenni, erre még a nagyvizeken halászók, tömegesen horgászók sem képesek.

Érdemes röviden idézni svájci tudósok kormorán táplálkozás vonatkozásában végzett vizsgálataiból.
400 kormorán gyomrot és 4000 köpetet analizáltak, hogy megállapítsák étlapját. 28 ezer hal maradékát azonosították, ezek 24 fajból tevődtek össze. Igen sok ivadékot találtak, a vizsgálatok a svájci halfauna szerkezetét mutatták, így táplálkozásában megtalálható volt az értékes pisztráng és a pénzes pér is. Igazolták, hogy átlagosan testtömegének 30 % -a (500 gr) a napi táplálék szükséglete.

A kormorán igazán súlyos károkat a tógazdasági haltermelésnek tud okozni, de az utóbbi tíz év során végzett széleskörű vizsgálatok a természetes vizek halállományát súlyosan károsító hatását igazolták.

A fákon százával pihennek, éjszakáznak

“Fővárosi lakos” kormoránok is pusztítják a Dunán és térsége vizeinek halállományát. Kedvenc beszálló területük például a Kvassay-zsilip előtti sziget, melynek fáin százával pihennek, éjszakáznak. A sziget fáin a népes kormorán gyülekezet, és a február elejei időpont ellenére a fák nem a zúzmarától, hanem a kormoránok savas, maró ürülékétől szennyezettek. Az ilyen fák rövid időn belül elvesztik az életképességüket is.

Ez marad utánuk

Mindezek alapján hazánk kormorán helyzetét ugyanolyan súlyosnak kell minősíteni, mint Európa többi országában. E madártömeg károkozásának terheit évek óta a fejlődő magán haltermelők, a haltermelő és halászati cégek, valamint a halgazdálkodást folytató horgászati szervek cipelik. A ma Európában legnagyobb halkárt okozó kormorán kérdésben hazánkban is csak széleskörűen összefogva, egyeztetve az érdekeket és az EU-s tapasztalatokat felhasználva lehet előrelépni. Fontos lenne a kormoránállományok tógazdasági és természetes vízi kárainak tételes felmérése és megfelelő kompenzálása, kártalanítás néhány más európai ország gyakorlatához hasonlóan.

forrás: mohosz.hu