Ősz elején menetrendszerűen megjelennek a szőlők környékén a „villámfelhők”, azaz a seregélyek. Az alkalmanként több mint ezer apró madárból álló csapat repülése a kívülálló számára impozáns látvány, de a gazdálkodók és a szőlőművelők ilyenkor más szemmel néznek a kétlábú szárnyas jószágokra.

Nem esznek, isznak

– Nagyon rövid idő alatt nagyon nagy kárt tudnak véghezvinni a szőlőben a seregélyek – mondja Varkoly István, a tarcali Degenfeld szőlőbirtok szőlésze. – Egy óra alatt akár egy hektár szőlőtermését képesek tönkretenni. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi szőlőt esznek meg, hanem kapaszkodás közben rengeteg szőlőszemet lerúgnak a földre a fürtökről.

A seregélyek általában északról érkeznek Tokaj-hegyaljára, miután arrafelé hamarabb befejeződik a betakarítás, kevesebb az élelem. Mert a köztudomással ellentétben a seregély nem enni, hanem inni jár a szőlőbe. Először a szántóföldeken dézsmálják meg a napraforgó-ültetvényeket és szomjukat oltani szállnak fel megnyitni a szőlőbogyókat.

A madárhang a legjobb

Védekezni nem egyszerű dolog a seregélyek ellen.

– Beszereztünk egy olyan szerkezetet, amely négy hangszóróval folyamatosan a sebesült seregély-, a sas-, a vércse- és a sólyom hangját utánozza, amit meghallva a seregélyek pánikszerűen menekülnek – mondja Varkoly István. – Ezzel két-három hektárnyi ültetvényt nagy biztonsággal meg lehet védeni. Ugyancsak hatásosnak bizonyul, ha a vadászok sörétes puskával a seregélyfelhő irányába lőnek. Ilyenkor óhatatlanul megsebesül egy-két madár, akiknek a vészkiáltásukat meghallva a többiek elmenekülnek. A legdrágább mulatság a solymász alkalmazása, de az is hatékonynak szokott mutatkozni.

Varkoly István még elmondta, a madárijesztők, a színes szalagok és a fényt visszaverő, csillogó cd-lemezek is hatékonyak – egy-két napig, mert utána a madarak megszokják és vígan „betakarítják” a gazda helyett a termést