fejlec

A szőlősgazdák valóságos háborút folytatnak a seregélyek ellen, irdatlan munkába és rengeteg pénzbe kerül a hadakozás, ám kiirtani nem lehet, mert a látszat ellenére több a haszna, mint a kára.

 

 

Az őszi seregélyinvázió a szőlősgazdák egyik legnagyobb réme. Ha nem figyelnek, a madarak néhány pillanat alatt elpusztíthatják az egész termést a szüret előtt, ezzel tönkre téve az egész éves munkát. Ha a szőlő megússza a fagyot, az aszályt, a jégverést, a peronoszpórát, a lisztharmatot vagy a vadak legelését, és végre megérik, akkor jön falatozni egy egyszerre akár öt-hatezres madárcsapat. A sereg egy nap többször lecsaphat, sőt, nemcsak annyi kárt okoz, amennyit megeszik, mert ez a vidám állat falatozás közben leveri az érett fürtöket a ficánkolásával.

Ezek az öklömnyi madarak rendkívül intelligensek, mint ahogy általában azok az állatok, amik megtanultak az ember mellett élni. Egy-egy nagyobb raj baljós suhogása a Hitchcock-film hangulatát idézi, röptük látványa a természetjáróknak IMAX-mozival felérő élményt okozhat, mezőgazdasági haszna van, de a szőlészek életét évszázadok óta megkeseríti.

Nagy durranás

Többféle módszerrel védekezhetnek ellenük, de egyik sem száz százalékos. A probléma nagyon összetett, hiszen rengeteg érdek ütközik. Ez a rendkívül rafinált állat néha annyira trükkös, hogy a sereg úgy tesz, mintha lecsapna az ültetvény egyik végén, a gazda odarohan, a csapat pedig hirtelen, jól szervezetten irányt vált, és olyan helyen landol, ahova az ember már biztos nem tud odaérni.

Régen kurjongatással, kerepléssel, madárijesztőkkel védekeztek, de ma a legelterjedtebb a propán-bután-ágyús vagy jelzőpisztolyos, hanggal való elriasztás. Ez folyamatos jelenlétet igényel több héten keresztül, napkeltétől napnyugtáig, mert az állatok hamar hozzászoknak a durrogtatáshoz, egy idő után már az ágyúlövések közepette is képesek lecsapni. A szőlőföldek mellé kihelyezett ágyú csatatérre emlékeztető hangja egyeseket zavarhat a pihenésben. Volt olyan eset, hogy egy nyaralótulajdonos szándékosan megrongálta az ágyút, figyelmen kívül hagyva a szőlősgazda elemekkel vívott harcát. Pedig ez kíméletes, ugyanakkor fáradságos módszer, a gazdák joggal várhatnak el ebben a pár hétben némi toleranciát a lakóktól.

A lövés hangjára általában megriadnak, és felszállnak a seregélyek, de egy idő után rájönnek, hogy nem éri őket fizikai retorzió a durranás után. Mi több, azt is megtanulják, hogy ahol nagy ágyúdörgés hallatszik, ott valószínűleg sok táplálék van, összekötik a táplálékot a hanggal. Egyfajta pavlovi reflex alakul ki náluk, és direkt kereshetik az ágyúdörgéseket - tudtuk meg a Magyar Madártani Intézet munkatársától, Orbán Zoltántól.

 

A leghatásosabb módszer ellenük a szőlősorok Raschel-hálóval való lefedése, de ez csak kisebb földeken lehetséges. Nagyobb területek esetében több millió forintba kerül, amit egyszerűen nem tudnak kifizetni a gazdák.

Vadászengedéllyel rendelkezőknek a Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség előzetes engedélyezésével (erre február végéig kell leadni az igényt) joguk van ritkítani az állományt, és ha a gazdák szerződést kötnek egy vadásztársasággal, akkor a mezőőrök lőhetnek ki egyedeket. De nagyon korlátozott számban, egy területen naponta csak néhányat a tízezrekből, és a kilőtt egyedeket le kell jelenteni a hatóságoknak. A kilövés sem bizonyul jó védekezési módnak, ezért nem sokszor alkalmazzák. Ha nagy számú irtást engedélyeznének, az ugyan kedvezne a gyümölcstermesztőknek, ellenben más termelők kifogásolhatnák, hogy a seregélyek nem eszik meg a kártevőket a földjeiken, hiszen táplálékuk nagy része kártevőkből áll. A seregély egyik leghasznosabb tevékenysége a lucerna­károsító Sitona-fajok számának jelentős apasztása.

A negyedik, de kevésbé elterjedt módszer a profi solymászok alkalmazása, a ragadozóval való ijesztés. Ez azért nehézkes, mert egy sólyom egyszerre csak egy-két órát tud dolgozni, egy nap pedig körülbelül tíz órán át kellene védeni a területet.

Összefogás

Az MME munkatársa szerint a seregély egyre nagyobb terménypusztításban az is közre játszik, hogy az utóbbi években drasztikusan lecsökkent a legelőállat-állomány. Emiatt a legelőket benőtte a magasabb növényzet, márpedig a seregély alapvetően alacsony füvű réteken, vetéseken táplálkozik, ezek híján jobban rászorul a gyümölcsösök megdézsmálására. Manapság nagyságrendekkel több szőlőt esznek, mint régebben. Ha nem akar éhen dögleni, azt eszi, ami van.

A szakember szerint össztársadalmi és államigazgatási összefogással, komplex ökológiai gondolkodással lehetne e téren nagyobb eredményeket elérni, de ez nincs meg. A legjobb megoldás a megfelelő tájgazdálkodás lenne, ha hagynának kellő mennyiségű gyepfoltokat, amiket nem művelnek meg, vadföldként kezelnek, ezzel a seregélynek természetes tápláléklelőhelyet biztosítanak. Egy másik ötlet bodzásokat telepítene a szőlők közelébe, mert a seregély a bodzát a szőlőnél is jobban szereti - ezt Szijj József tanulmányában olvashatjuk.

Vészhelyzet

Az MME munkatársának elméleti számításai szerint egy jó évben akár egymillió pár is költhet Magyarországon, így a csúcsidőszakban az északról érkező seregélyekkel (hiszen a seregély vándormadár) 6-8 milliót is elérhet a számuk.

Főleg azokon a területeken nagy a seregélyveszély, ahol a közelben nádasok vannak, ez ugyanis a hálóhelyük. Komoly károsítási terület a Balaton környéke, Sopron és a Fertő környéki szőlők, a Duna-Tisza közi homokszőlők egyes részei (pl. Szegerl, Ágasegyháza), vagy a Duna menti szőlőtelepítések.

Adatokat nagyon nehéz szerezni arról, hogy mennyit pusztít a madár, semmilyen kárenyhítés nem vonatkozik rá, ezért a károkat nem jelentik be. De például 2011-ben a Kiskőrös környéki szőlőkben kiszámolták, hogy körülbelül háromezer mázsa szőlőt pusztítottak el a seregélyek, ez 23 millió forintos kár csak ezen a területen.

Karl Lajos, a Balatonfüred-Szőlősi Hegyközség hegybírója szerint például Tihanyban azért különösen veszélyesek, mert minden oldalról nádasok veszik körül, többször átrepülnek egy nap a szőlők felett. Szerinte idén sokkal nagyobb az őzek, szarvasok, vaddisznók által okozott vadkár, és ami nagyon ijesztő, az az, hogy 2-3 éve a vaddisznó is bejárkál a szőlőkbe, és félelmetes károkot okoz. A seregély szempontjából idén azért volt némileg szerencsés év, mert az időjárás miatt hamarabb kezdődtek a szüretek, az igazán kritikus októberi időszakban már nem nagyon találnak szőlőt a madarak. Akik későbbre hagyják a szüretet, azok viszont nagy bajban vannak.

Jófej madár, csak kicsit sok

Sturnus vulgaris
Fotó: Wikimedia Commons

A seregélyek első költési időszakára esik a cseresznye érése, ilyenkor több táplálék kell a fiókák miatt. Egy fát másodpercek alatt le tudnak pusztítani. Emellett ribizlit, málnát, cseresznyét, meggyet, egrest és bodzát is lakmároznak. Amikor a szőlő érik, akkortájt vonulnak óriási csapatokba verődve. Azért gyűlnek össze több ezren ijesztő fekete felhőket képezve, mert így a ragadozó madarak nem mernek rájuk támadni: a sólyom, a héja vagy a karvaly nagy ellenségük. A fokozottan védett kerecsensólyom táplálékának 70-80 százalékát teszi ki a seregély, ezért fontos állat a környezetvédelem és a biológiai diverzitás szempontjából.

Védelmében szól, hogy hasznosgyümölcs­-fogyasztása egész táplálékának körülbelül 6%-át teszi ki. Nagyrészt rovarokkal táplálkozik, állati táplálékának 73 százaléka kártevő rovarokból áll. Áldásos tevékenysége, hogy a növények tövénél lyukakat fúr, és onnan húzza ki a pajorokat - írja a Szijj-tanulmány. A Szovjetunióban régen a seregélyt erdővédelmi célokra is felhasználták, 1948-ban és 1949-ben több ezer odút helyeztek ki az erdőgazdaságokban seregély számára, számos erdészeti kártevő pusztítását sikerült megfékezni.

“Való igaz, hogy a szőlőkben lényegesen, cseresznyésekben és konyhakertekben itt-ott érezhető a kártétele, sőt ott, ahol tömegesen a nádasban van a hálótanyája, a nádszálak letörése által is számottevő kárt okoz, máskülönben azonban oly rendkívül hasznos, hogy a gazda legjobb barátjának nevezhetjük” - foglalja össze Alfred Brehm Az állatok világa a seregélyekre (serege, seregje, seregény, seregil) vonatkozó részében.

Sturnus vulgaris

"Tán alig van madár, mely virgoncabb, jobb kedvű, vidámabb volna a seregélynél. Éneke nem sokat érő, inkább csacsogás, mint ének, néhány kellemetlen csikorgó hangot is hallat, de oly jó kedvvel és vígan adja elő, hogy szívesen hallgatjuk, már csak azért is, mert a tavasz közeledtét hirdeti. Kiváló utánzóképessége lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy énekében gyönyörködjünk. A környéken hallható összes hangokat: az aranymálinkó halk füttyét, a szajkó rikácsolását, az ölyv hangos vijjogását, valamint a tyúkok kotkodácsolását, a malom kelepelését, ajtó vagy szélkakas nyikorgását, a fürj pitypalatty szavát, az erdei pacsirta mélabús énekét, a nádi poszáta, rigó, kékbegy dalának egész strófáit, a fecske csicsergését és hasonlókat, gyakorlott fülével nagyszerűen felfogja, nagy buzgalommal tanulgatja, majd a legmulatságosabb módon előadja. A seregély már kora hajnalban megkezdi éneklését, napközben el-elhallgat, este azonban még hosszabb hangversenyt rendez.

Fogságban ritkábban találkozunk vele, mint ahogyan ajánlatos tulajdonságait tekintve megérdemelné. Kevés madarunk van, amely annyira igénytelen volna a fogságban, mint a seregély. Ezentúl fölötte tanulékony, víg, játékra és incselkedésre mindig kapható. Igen gyorsan megtanulja a nótákat, sőt szavakat is; gazdájához igen ragaszkodik, majdnem egy emberöltőn át bírja a fogságot, úgyhogy alig van még olyan madár, amely annyi előnyös tulajdonságot egyesítene magában, mint a seregély."

(Forrás: Brehm: Az állatok világa)

Forrás: Index.hu

 

FEL