Hatalmas károkat okoznak Hargita megyében a kormoránok. A kárókatonaként is ismert madarak óriási pusztítást végeznek a Nagy-Küküllő halállományában, s a helyi halászok és horgásztársaságok tehetetlenek. Mivel a kormorán 1979 óta védett madárnak minősül, a horgászok a riasztáson túl egyebet nem tehetnek.

Kétségbeesettek a Székelykeresztúr környéki horgászok. Mint mondják, csak pár éve telelnek itt a kormoránok, ám azóta szinte már nem érdemes a Nagy-Küküllőn horgászni. A csoportosan halászó madarak már eddig is felbecsülhetetlen kárt okoztak a folyó halállományában.

Bakos Károly: 

- Az első megjelenés az kb. 4 éve történt, akkor ilyen kisebb 25-30-as csapatok voltak, idén pedig már megfigyeltünk 3 vagy 4 250 – 300 egyedes csapatot. Na most azt úgy kell elképzelni, hogy ebben a sekély vízben amikor az a 300-as csapat egyszerre vadászni kezd, a 300-ból 150-200-nak a szájában hal van. És azt ugye jó tudni, hogy a  kormorán a napi egy kiló halat elfogyasztja, tehát könnyen ki lehet számolni, milyen pusztítást tudnak végezni.

Mint mondják a horgászok, régebben itt kiváló paducállomány volt, ám ennek már mintegy 50-80%-át elpusztították a kormoránok. A székelykeresztúri Hubertus Vadász- és Sporthorgász egyesület tagjai közül nagyon sokan már nem hosszabítják meg engedélyeiket, mert nem éri meg. Mint mondják, szeretnék, ha feloldanák a kilövésre vonatkozó tiltást. Mert a rendszeres riasztás sem tartja hosszasan távol a madarakat a Nagy-Küküllőtől.

Török László, horgászati alelnök, Hubertus Vadász és Sporthorgász Egyesület: 

- Nagyon figyelmesek, nagyon védik egyik a mást, a horgászterületeikre nagyon figyelmesek, 200-300 méteres távolságban esetleg ha meg tudjuk közelíteni, annál közelebb nem engedik, hogy az ember megközelítse. És azonnal pár másodperc alatt a lőtávolból ki is mentek, úgyhogy ha próbálnánk is sörétes puskával kilőni, lehetetlen volna kilőni őket.

A rendkívül figyelmes madarakat lencsevégre kapni sem könnyű, amint embert észlelnek, elrepülnek.

 Jodál Levente, halellenőr, Hubertus Vadász és Sporthorgász Egyesület:  

- Egy egyed fölrepül a magassabbik fára, figyelmesen őrzi a területet, hogy ha valaki jön, akkor amilyen irányba ő repül, a csoport is abba az irányba hagyja el a területet. 

Többszáz fős kárókatona-csapat dézsmálja a halállományt a folyó székelyudvarhelyi szakaszán is, ráadásul itt a kormoránok okozta kár még nagyobb, hiszen a helyi Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület nagy összegű befektetést is eszközölt a halállomány feljavítására: a telepített halakat azonban jórészt a kormoránok dézsmálják fel. Ráadásul a halak zavartalan szaporodására fenntartott, a horgászok elől lezárt folyószakaszt sem kímélik. Nem csoda hát, ha felháborodott az egyesület mintegy 1200 horgásza.

Benzár László, horgászati alelnök, Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület:  

 Valóságos katasztrófát okoznak a Küküllő területén. Rájöttek, hogy sok a hal, bőség van, lehet táplálkozni, és a horgászok bosszúságára. A törvény pedig megtiltja minden nemű vadászatát. És tehetetlenek vagyunk ilyen szempontból.

A kormoránok védettségi állapotának megváltoztatását Európa több országában is szeretnék a horgászok, hiszen az egykor veszélyeztetett faj mára már tömegesen elszaporodott. A védettség feloldását azonban a madártani és környezetvédelmi szerveknek kell eszközölniük.

 Bíró István, igazgató, Nagy-küküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület: 

- Tegnap írtam alá 2 levelet, egyet a megyei környezetvédőknek, s a másikat Bukarestbe a mininisztérium fele, amiben kérjük, hogy engedjék meg, hogy lövöldözzünk meg belőlük, hogy úgymond kergessük el, zavarjuk el. 

Ambrus László ökológus szerint az enyhébb telek is közrejátszhatnak abban, hogy a kormoránok Székelyföldön telelnek. Ám ha nem lenne bőséges a Nagy-Küküllő halállománya, a koromoránok sem ezt a folyót választanák vadászterületnek.

 Ambrus László, ökológus: 

- A Küküllő most már nem fagy be olyan nagy mértékben, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Tehát vannak olyan szakaszok, amelyek régebb járhatóak voltak, tehát korcsolyázni lehetett a Küküllőn télen, most pedig egyszerűen nem fagynak be. Még a lassúbb vízfolyások sem, ezt pedig kihasználják a madarak, ők keresik a táplálkozó lehetőségeket, addig jönnek le északról délre, amíg találnak ilyen vízfelületeket. 

Míg 1979-ben még csupán 50 000-re becsülték az európai kormorán-állomány számát, ma már egyes becslések szerint másfél-2 millió egyed is él a kontinensen. Az általuk okozott kár Európa több térségében is problémát jelent, ám néhány nyugat-európai országban az állam kártalanítja a halgazdálkodókat a madarak okozta károk miatt.