Esténként százával, kisebb csapatokban érkeznek a seregélyek.Legelsőnek a felderítők, a legbátrabbak szállnak le a kertünk végében álló kiszáradt akácfák kopasz ágaira, és csendben figyelik, van-e mozgás a környéken. Pár perc múlva hangosan csivitelve érkezik a raj többi madara.
Néha kisebb csapatokban felrepülnek, és hangos szárnycsapásokkal tesznek egy-egy kört. Nehéz őket elkergetni, ha megtetszik nekik a hely, oda mindig visszatérnek.
Az éjszakát a közeli nádasban töltik. Az esti szürkületben gyorsan mozgó, fekete felhőnek látszó csapatuk többször is elrepül a nádas felett, le-leszállnak, míg végre megtalálják az aznap este jónak tetsző hálóhelyüket. Mire a nap leszáll, ők is elcsendesednek.
A seregélyek, főleg a hím példányok kiválóan utánozzák környezetük hangjait, más madarakat, és az emberi civilizáció okozta zajokat egyaránt.
Eredetileg Eurázsiában éltek, de hihetetlen alkalmazkodóképessége, kitartása révén az amerikai kontinensre betelepített madár szétrajzott, mára szinte az egész Észak-Amerikában megfigyelhető. Ausztráliába is az ember telepítette be.
Magyarországon ritkán telel át, kisebb csapatokban azonban ilyenkor is előfordulnak. Az elmúlt enyhe télen mi is egész évben láttuk őket, szívesen falatoztak madáretetőinkből, a szőlőtőkéken feledett, aszott, fagyos gyümölcsszemekből.
A seregélyek rovarokkal, bogarakkal és gyümölcsökkel táplálkoznak. Hatalmas csapatokba verődnek, így gyors pusztítást végeznek, ha felfedeznek egy érő gyümölcsökkel teli fát, gyümölcsöst, hatalmas károkat okozva ezzel a gazdáknak.
Az embertől nem nagyon félnek, előfordul, hogy a gyümölcsöt szedő ember közvetlen közelségében, a fa másik oldalán vámolják meg a termést.
Szívesen keresgélnek a legelőn, a nagyobb állatok által felvert bogarakra vadásznak.
„De rászáll a jószágra is és buzgón felcserkedik ott, a hol nyüves vagy pondrós. Az állat tudja, hogy a madár javát akarja és meg sem moczczan. Csõrével, mely olyan, mint a felcser csipõcskéje, kifeszegeti a pondrós kelést és kiszedi a nyüvet.” (Forrás: Hermann Otto)
A kb. 20 cm-es madarak tollazata sötét színű, a hason fehér pettyeket figyelhetünk meg. Az évszakok váltakozásával színük is változik. Tavasszal öltik fel nászi színeiket, a hímek csőre ilyen kor élénksárga, a tojóké halványabb. Nyár végére erősebben pettyezett a tollazatuk.
Odúban fészkelnek, szívesen foglalják el a mesterséges költőodúkat, épületek hézagait is. 4-6 tojást költenek egyszerre. A fiókák kb. 2 hét alatt kelnek ki a fűszálakkal, madártollakkal bélelt fészekben. A csupasz csipaszok gyorsan fejlődnek, tollasodnak, kikelésüktől számítva mintegy 3 hétre hagyják el a fészket, és csatlakoznak az élőhely többi seregélyéhez.
Hazánkban nem áll védelem alatt, de a 13/2001-es (2001. V.9.) KöM rendelet hazánkban is az Európai Unióban természetvédelmi szempontból fontos növény- és állatfajok listáján 1 000 Ft eszmei értékkel tartja nyilván. Befogni, tartani, tenyészteni csak engedéllyel lehet a 8/1998 sz. kormányrendeletben meghatározottak szerint.
